HTML

Utolsó kommentek

  • xsasha: @Zb74: :-) Jogos, thnx. (2011.02.15. 00:58) Mubarak ment, mi jön?
  • Zb74: "felváltotta az egyiptomi történésekről szóló beszámolók" "Az események, mint ismert, Mubarak lem... (2011.02.14. 16:11) Mubarak ment, mi jön?
  • xsasha: Egy. Már írásom után másnap. www.origo.hu/nagyvilag/20110213-egyiptom-a-hadsereg-zavarta-el-az-ut... (2011.02.13. 12:09) Mubarak ment, mi jön?
  • xsasha: Köszi. Nem tudom, ki írta a mandineres cikket, de nagyon jó. Én azért úgy látom, hogyha létre tudt... (2010.11.22. 19:28) Könnycseppek a KT-ért.
  • streamer: "..Itt elakadtam. Hogy lehet nem alkalmas az ÁSZ, amiért eddig nem készített hosszútávú előrejelzé... (2010.11.22. 16:06) Könnycseppek a KT-ért.
  • Utolsó 20

Álmodtam egy világot magamnak

Egy nézőpont, ahogy én látom.

Friss topikok

Linkblog

Mubarak ment, mi jön?

2011.02.12. 23:20 xsasha

Lassan három hete, hogy a magyar médiában a nyugdíjtörvény és a médiatörvény feletti balliberális kritikákat felváltotta az egyiptomi történésekről szóló beszámolók hulláma. Orbán Viktor Magyarország EU elnökségét bemutató, de gyakorlatilag a kormány médiatörvényét védő beszéde és az ezzel egyidőben tett feltétel nélküli változtatás vállalása nagy lépés volt a hosszú ideje görgetett mémhullámzás, a kormány canossa-járásának lezárására. De a valódi lezárást a Kairói események tették lehetővé, és Bakács szalámilopása. 

http://www.origo.hu/itthon/20110207-blikk-lopas-miatt-indul-eljaras-bakats-tibor-ellen.html

Míg Bakács a magyarázhatatlan, de azért magyarázni próbált, de inkább csak sztoriként eladott tolvajlásával a sajtószabadságharcosok magasztos révületét zúzta porrá, a kairói tüntetők a médiahatalom legfontosabb eszközét, a figyelemirányítást vették ki a szervezők kezéből.

A kairói Szabadság téren talán többen szerveződtek össze tüntetni, mint ahányan tavaly a csíksomlyói búcsún résztvettek https://www.youtube.com/watch?v=mF2HqtA4Np8&feature=related A Tahrir-tériek létszáma és elszántsága is hatalmasnak bizonyult. Miután a hatalom lekapcsolta az internetet és a mobilhálózatot is kiiktatta, a tüntetők csak többen lettek. A kormány páncélos egységekkel és könnygázgránátokkal próbálta meghátrálásra és feloszlásra kényszeríteni a tüntetőket. 

http://www.origo.hu/nagyvilag/20110128-fokozott-keszultseg-kairoban-egyiptomban-megszunt-az-internet.html

Az események, mint ismert, Mubarak lemondásához vezettek.

http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20110210-mubarak-egyiptomi-elnok-csutortokon-jelentheti-be-lemondasat.html

A szeptemberben visszavonulni készülő diktátor véglegesen elveszítette ezt a harcot, és átadta a hatalmat a katonaságnak.

Minden bizonnyal az átmenet napjai következnek, de az végig pontosan tudható volt, hogy a tüntetők az interneten szerveződtek, nincsenek vezetőik és nincsenek közös elképzeléseik. Az egyetlen, ami közös, az a hangulat, amit a szabadságvágy kifejeződésének mondanak. De sokkal valószínűbb, hogy ideje megtanulnunk egy új dolgot - a virtuális tömegeffektust. Az interneten szervezett hangulat nem új dolog, a minap megismerhettük ezt Budapesten is, ahol diákok szerveztek lelkes fiatalokat, jó hangulatú, fegyelmezett tüntetésre. Aki figyelemmel kísérte ezeket, és figyelte a szerveződés elemeit, az valami nagyon hasonlót láthat Kairóban is. Nem megfeledkezve arról, hogy az egyiptomiak szabadságvágya nagyon is jogos, Mubarak uralkodása cseppet sem volt kíméletes vagy demokratikus, mint az a tüntetésekre adott hatalmi reakciókból is látszott. De fel kell tenni a kérdést, hogy merre tovább?

De ennél még egy sokkal fontosabb tanulsága fog kirajzolódni a történéseknek, ha jól gondolom. Méghozzá az, hogy a szabadság fontos, de sokkal fontosabb nála a rend.

Izrael és az Egyesült Államok reakcióiból már most sok mindent kiolvashatunk. A jóslatom szerint a következő napok arról fognak szólni, hogyan lehet Egyiptomban egy új rend felé terelni az országot, úgy, hogy az emberek szabadságérzete, ami Mubarak elkergetésével kialakult, fennmaradjon.

 

 

3 komment

A magyar férfi kézilabda-válogatott etikai kódexe

2011.01.30. 13:24 xsasha

 A magyar férfi kézilabda-válogatott etikai kódexe

„Ne félj a vihartól, hanem tanulj meg táncolni az esőben” – mottó
1. A kialakuló konfliktusokat rögtön az elején szemtől szembe, méltósággal zárd le és tisztázd megnyugtatóan!


2. A személyes győzni akarás és siker mellett a társaid sikere, eredményessége örömmel töltsön el!

3. A munkád és az élet más területén is légy fegyelmezett és pontos!

4. Mások háta mögött ne intrikálj, szemtől szembe vállald véleményedet és döntéseidet!

5. Tudj örülni a sikereknek, és mértékkel megünnepelni azokat!

6. Sem a mérkőzésen, sem az edzésen, valamint azon kívül egyetlen csapattársadat se hagyd magára nehézségei és problémái közepette!

7. Minden olyan egyezséget, megállapodást teljesíts, amelyek kiállják a tisztesség, az erkölcs és a morál próbáját!

8. Kötelezd el magad a folyamatos fejlődés, tanulás, képzés mellett, törekedj a kiválóságra!

9. Légy felelősségteljes önmagaddal szemben, ne másokban keresd a hibát, ne próbáld magad kifogásokkal és magyarázkodással felmenteni!

10. Légy megértő és lojális csapattársaddal és vezetőiddel!

11. A tiszta beszéd és pozitív gondolkodás kedvezően befolyásolja a teljesítőképes tudáshoz nélkülözhetetlen állapotot!

12. Ne feledd, hogy a csapat tagjaként, minden pillanatban a magyar válogatottat és hazádat, Magyarországot képviseled.

Szólj hozzá!

Nyugdíj - amit érdemes átgondolni róla (átvett anyag)

2011.01.29. 09:16 xsasha

 Miből lesz akkor nyugdíjam?
Mostanában szinte mindenkit foglalkoztat ez a kérdés
Öngondoskodás
Az öngondoskodás fogalmát nagyjából a nyugdíjpénztárakkal egy időben kezdhetted megismerni. Nem véletlenül vezették be ezt a fogalmat, hiszen 1997-óta már létezik az a nyugdíjtörvény, ami 2008-tól majd 2013-tól determinálja a „nyugdíjra vágyókat” a fogalom behatóbb megismerésére. A törvényalkotók a rendszerváltás óta tisztában vannak vele, mi fog történni. Erre már Antall József is sokat utalt.
Akik már beleszülettek a nyugdíj fogalmába, azoknak nagyon nehéz megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy mégis gondoskodniuk kell magukról. Ebben a legkiszolgáltatottabbak a 45 év felettiek, akiknek már elég kevés idejük van hátra, hogy gondoskodjanak nyugdíjukról. A ma 20-30 év közöttieknek a legkönnyebb megszokni a gondolatot, mert ő nekik általában jelentős teher nélkül sikerülhet összegyűjteni az öregkori ellátásukhoz szükséges javakat.
Nem igazságos, de ez nem az igazságról szól. A tanácsadók seregeinek egyben mindenképpen igazuk van: abban, hogy az öngondoskodás megkerülhetetlenné vált. Ha ők nem vernék a tamtam dobot lassan egy évtizede, még mindig csak a tudatunk perifériáján mozogna a téma.
Kielégítő nyugdíj:
Különböző felmérések és kutatások zajlottak felmérendő mennyi pénz hiányzik az embereknek a „kielégítő nyugdíjhoz”. A kielégítő nyugdíjat az alapján határozzák meg, hogy mennyi a nettó keresete, mennyi lesz a nyugdíja és mekkora a kettő különbsége. Általában úgy számolnak, hogy az aktív korhoz képest 30%-al kevesebb pénz is elég a megélhetéshez. Akik így számolnak, nem veszik figyelembe, hogy a nyugdíj előtti években reálértéken általában rosszabbul keresnek az emberek, mint 30-45 éves koruk között, amikor jellemzően időzítve vannak a gyermeknevelés és a hitelek törlesztése. Ezen kívül, figyelmen kívül hagyják a betegség és ápolás egyre növekvő költségeit.
Emellett a magyar lakosság több mint fele olyan jövedelemből él, ami egyébként is alacsony a megélhetés költségeihez képest, abból, ha elveszünk 30%-ot akkor a lakosság 25%-a utcára kerülne. Tehát a lakosság döntő hányadának ugyanannyi pénzre van szüksége, mint aktív kora utolsó éveiben, vagy még többre. A várható nyugdíj és a pénzszükséglet közötti ellentmondás annál nagyobb minél távolibb jövőképet nézünk. Minél távolabbra tekintünk, annál bizonytalanabb az állami nyugdíj léte, minősége, mennyisége.
A ma munkába állóknak gyakorlatilag virtuális kérdés a „mennyi lesz a nyugdíjam?”
Nekik óriási felelőtlenség a tények ismeretében az állami nyugdíjra apellálni. Az egyedüli biztonságos megoldás a számukra, az öngondoskodás. Nekik jó hír, hogy van rá 30-40 évük. A hátrány az számukra, hogy bár kénytelenek az öngondoskodást választani, a tőlük és munkáltatójuktól levont nyugdíjjárulékot nem irányíthatják át az általuk választott öngondoskodási formájukba, hanem a jövedelmükből kénytelenek finanszírozni az öngondoskodásukat. Ha ezt képes lenyelni a pályakezdő, akkor már csak el kell kezdeni.
Érint?
A magyar lakosság felső rétegei, mint mindig most is biztonsággal szemlélődnek, de ez a lakosság maximum 15%-át teszi ki. Ellenben a ma jól menő vállalkozók, akik minimálbéren foglalkoztatják magukat, miközben havi 500ezer-1millió forintot is elköltenek, kénytelenek szembesülni azzal, hogy nyugdíjba vonulásukkor korábbi jövedelmük 95%-át nélkülözni kénytelenek, mert semmilyen, vagy csak néhány milliós megtakarítással rendelkeznek, azok is alacsony hozamú verziókban, amiből korábbi életvitelük maximum néhány hónapig finanszírozható. Az „átlagpolgár” aki a 85%-ban van, alig rendelkezik nyugdíj igénybevételére alkalmas megtakarítással, befektetéssel, kb, az összlakosság 3%(!)-a.
Sajnos van egy olyan lakossági réteg is, ami a lakosság kb. 20%-át érinti, akik a mélyszegénység határán, vagy alatta élnek, minden napjuk a létért való küzdelem jegyében zajlik. Nekik – mondjuk ki - nem adatik meg a valódi választás szabadsága, vagy lehetősége.
Ő nekik egyetlen tanácsom van, keressék annak a módját milyen módszerekkel és lehetőségekkel tudják növelni bevételeiket. Erre főleg az internet a legalkalmasabb ebben a pillanatban.
Ma van:
A mai, élj a mának filozófiája és az ezzel keveredő fogyasztásközpontú társadalom, jelentős ellentmondásba került az öngondoskodással, főleg, mert hiányoznak ehhez a mélyebben gyökerező kulturális alapok. Mindenkit meglepetésként ér, hogy jövedelmének egy részét valamilyen módon félre kell tennie a „szűkösebb aggkori időkre”.
Minél tovább tart lenyelni azt a békát, hogy erre vagyunk kényszerítve, és ez adott esetben lemondásokkal jár, annál később kezdjük meg az öngondoskodásunkon való munkálkodást és annál több erőfeszítésünkbe fog kerülni.
Mégis mennyire fog ez „fájni”?
Az már nyílvánvaló, hogy a jövedelmedből kell lecsípni és tőkét kell gyűjtened, de mennyit?
Közgazdászok kiszámolták (egyetemen tanítják is), hogy bizonyos életkorhoz, a jövedelem hány százalékát kell megtakarításként értelmezni az öngondoskodás jegyében.
20 évesen  10-15%
30 évesen  20-25%
40 évesen  25-30%
50 évesen  30% felett
Aki az eredetit tanulta rájöhet, hogy itt magasabb számokat lát. Ennek oka a bérek vásárlóerejében rejlik, ami nálunk igen alacsony általában. Minél inkább az átlagbér felett keres valaki, annál inkább az alsó érték elég neki (tömören). Természetesen bármennyit takarítson meg valaki, akkor is, ha látszólag nem elég a későbbi létfenntartáshoz, a saját életfeltételeit javítja vele öregkorára, annyival, amennyivel. Természetesen, ha az elején, vagy a későbbiekben nagyobb egyösszegű elhelyezésünk van, például egy örökölt lakás ára, az nagyban befolyásolhatja a jövőbeni nyugellátásunkat, illetve ma megtakarítandó összegeket.
Nem kertelek! Nagyon sok embernek ez nem könnyű feladat, vagy az életkora, vagy a jövedelmi viszonyai miatt, de ha semmit nem tesz, biztos, hogy rendkívüli élethelyzetekkel kell szembeszállnia, amiket nem fog tudni menedzselni.
Hogy számoljam ki mennyi pénz kell a nyugdíjhoz?
Jó kérdés… attól függ, milyen színvonalon akarsz élni öregkorodra. Azt vedd figyelembe, hogy minél magasabbra teszed a lécet, annál alacsonyabbra kell tenni a „mai lécet”. Hiszen mai megélhetésedből kell lecsípned egy szeletet. Sokan kerülik azt a kifejezést, hogy lecsípni a jövedelemből és ehhez hasonlókat. Szerintem jobb, ha reálisan látunk: mégis honnan máshonnan vennéd el. Ha nem a jövedelemből vennéd el, azt feltételezné, hogy jelentős megtakarítással rendelkezel, akkor meg nem annyira érdekel a nyugdíj téma.
A számokkal csak óvatosan, de azért egy viszonyítási szám:
Ha ma van 50millió forintod, akkor azt megfelelő eszközbe téve évi 6%-os kivéttel, évente 3 millió forint „nyugdíj”-hoz jutnál, ami havi 250.000Ft-nak felel meg. Ebben az esetben a tőkéd sosem kell, hogy elfogyjon, picit még gyarapodik is.
Az éves tőkekivétre (nyugdíj) a nemzetközi szakirodalom egységesen úgy számol, hogy évente a bent lévő tőke 8-10%-a vehető ki (tőkepiaci elemeknél), közepes „tőkeelfogyási” kockázat mellett. Én azért számoltam 6%-al mert konzervatív vagyok és alacsony „tőkeelfogyási” – eredeti: capital loss – kockázattal számolok.
Az, hogy Neked személy szerint mennyi a tőkeigényed, elég jól ki tudod számolni:
Amennyi pénzt elköltesz a következő 20 évben (szintén közgáz lecke), annak az összegnek kell a rendelkezésedre állnia.
- Nézd meg Te mennyit költesz, vagy családilag mennyit költesz egy hónapban, ha valamilyen megtakarításba teszel pénzt, azt ne számold ide. Legyen 200.000ft
- Ezt szorozzuk meg a 20 évvel: 200000x12x20=48millióft
- Ezután számoljuk hozzá az inflációt annyi évvel, amikorra rendelkezésedre kell álljon az összeg: Ha ma akkor 48M, ha 10 év múlva:71,05M
Nyílván nem mindegy melyik időpillanatra kell, hogy meglegyen ez a példa összeg, holnapra vagy 20 év múlva, ettől függően kell az inflációt hozzászámolni. Hosszútávon éves 4-%-os átlaggal lehet számolni. Ne ijedj meg a kikalkulált összegtől például 100 milliós nagyságrend esetén, addigra az átlagbérek is elinflálódnak a többszázezres tartományba. ( hogy közben euró lesz-e vagy nem, a számítás szempontjából lényegtelen), illetve minél távolibb az időpont annál több idő van arra, hogy te és a pénz is „közösen dolgozzatok” a projekten. Az, hogy ez ebben a pillanatban mit jelent a jövedelmedhez képest, azt az előző címben már megtalálhattad.
Félrerakás:
Ez lehet a legnehezebb mindenkinek, a miből. Az első számú pénzügyi szabály a kontroll, azaz 2 percen belül meg tudd mondani, mennyi a bevételed, mennyi a kiadásod, és hogy mire mennyit költesz. Fel kell venni új szokásokat és pár hónap alatt bele lehet rázódni.
Megdöbbennél, ha megnéznéd tételesen, hogy mire költöttél csak a múlt hónapban.
Mindig lesz mire elköltened a pénzed.
Nagylábon élsz? Nem?
Mindenkinek az a „nagylábon élés” ami neki önmagának nem reális pénzügyi szint.
Mindenkinek van egy áhított életszínvonala (vágyak, álmok ahogy élni akar), és mindenkinek van egy valóságos életszínvonala. A rosszhír az, hogy a lakosság kb. 80%-a nem a valóságos életszínvonalán él, hanem 10-30%-al felette. Mit jelent ez:
Azt, hogy amilyen pénzköltési szokásaink vannak, az magasabb életszínvonalat eredményez, mint amit megengedhetnénk magunknak. Ez annyit tesz, hogy minden hónap végén elfogy a pénz, bármennyi is a jövedelem. A megtakarítás, a pénz későbbi felhasználása nem égett bele a tudatunkba.
Pedig az a pénz a miénk, amit nem költünk el, minden forint, amit elköltünk, valaki másé lesz.
Kutatások bizonyítják, hogy „aki kevesen hű, sokon is hű marad”. Aki viszont mindig mindenét elkölti, annak hiába emelkedik a jövedelme, azt is elkölti az utolsó fillérig. Ezt magam is látom számtalan helyen. Ha emelkedik a jövedelmünk azt nem szabad teljes egészében az életszínvonalunk emelésére fordítani, sőt meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán fordítsunk-e belőle az életszínvonalunk emelésére.
A legrosszabb gondolati berögzülések egyike a megtakarítás hiányán kívül, hogy ha pénzhez jutunk, azon gondolkozunk a leghamarabb, mire költenénk. Sokan lottóznak (én magam nem, meghagyom azoknak, akik nem értik a matematikát), és aki lottózik annak meg van már, hogy mire költené. A legtöbb ember, akit erről kérdeztem, általában a remélt összeg felét, kétharmadát el tudja költeni gondolatban 10 perc alatt.
Ezzel csak arra akarok rámutatni, mennyire „égeti a kezünket a pénz”. A pénz, amihez jövedelmünk, örökség, vagy egyéb útján jutunk, ránk van bízva. Minden esetben mi döntjük el, mit kezdünk vele. Az nem lehet „költési érv”, hogy a barátomék is ebbe az étterembe járnak, vagy a szomszéd haver is megy síelni vagy, hogy „ez nekem jár”.
Ezek mögött, mindig az „én is megtehetem, megérdemlem” érzés lapul, ami igen rossz tanácsadó. Ha sokat lennél afrikai éhezők között, nem gondolkoznál azon, hogy a lakásban ki kéne építeni a wi-fit, miközben egy egész lakástörlesztésnyi összeg sem áll rendelkezésedre félretéve.
Ezt sokáig lehetne ragozni de Te most
Dönts a hivatalos nyugdíjadról és dönts a saját nyugdíjadról!
Készítette:
Theisz Csaba Károly

Szólj hozzá!

Könnycseppek a KT-ért.

2010.11.22. 11:39 xsasha

 Ígéretesnek tűnt az index KT-ról szóló cikke. Valami pénzügyes kolléga írta, tehát nyilván szakértő, gondolja az ember. Aztán újra csak csalódnom kellett, nem olvastam végig a cikket.

http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/11/22/a_vesztesek_mi_vagyunk/

 
"Az ÁSZ sem tűnt alkalmasnak a szerepre, hisz az intézmény általában ex post, utólagos értékelést végzett, hosszabb távú előrejelzést soha nem készített.
 
A Költségvetési Tanácsra jellemző gyors reagálást, a parlamentnek benyújtott törvények gyors hatáselemzését, ellenőrzését az ÁSZ-tól nem lehetett elvárni.  Az ÁSZ ellenőrző szerepének hatékonyságát az is kitűnően mutatja, hogy az előző kormányok fiskális politikáját jellemző csúsztatásokra is inkább az MNB hívta fel a figyelmet az elmúlt években. "
 
Itt elakadtam. Hogy lehet nem alkalmas az ÁSZ, amiért eddig nem készített hosszútávú előrejelzést? Majd most készítene. Ha egyszer van rá majd 1 mrd forint. Ez nehezen érthető számomra.
 
Ha az ÁSZ hatékonysága rossz, akkor miért új intézményt hozunk létre, és miért nem a meglevőt hozzuk rendbe? Ha egyszer találtunk rá majd 1mrd forintot. 
Szó se róla, én akár még több pénzt is megszavaznék erre a funkcióra, de ez az érvelés nagyon nincs rendben. Érdemes lett volna olyan embert kérdezni, aki a valódi indokokról is be tudott volna számolni a KT létrehozását illetően.
 
Mindezektől függetlenül az észrevétel jogos, a kormány tágítja mozgásterét, él a 2/3 felhatalmazásával, lényegi szemléletváltozást visz a kormány munkájába, és a keretek átszabását végzi. Úgy gondolja a kormány, hogy most nincs idő a formán vitatkozni, kitűzte a célt, és az irányába halad. 
 
Érdekes, bár nem meglepő egyesek kritikái a kormány módszereit illetően. Most valahogy az az érzése az embernek, hogy problémájuk van a demokráciával. Pedig annyira nem összetett a kérdés - a 2/3 az alkotmányozó többséget jelent, azért tágítja a mozgásterét a kormány mert törvényes felhatalmazása van rá. Nem elfogadható azok kritikája, akik a választásokon elért 53%-ot emlegetik. Két okból sem. A kormány országszerte mindenütt kiemelkedő eredményeket ért el, nem egyes helyeken nagyon nagyot, máshol meg kisebbet. És hogy az 53%-al 2/3-ot lehet elérni, annak objektív okai vannak, éppen az ország kormányozhatósága. Ismerjük azt az effektust, amikor a kormánynak minden szavazatért valamit adnia kell cserébe. Magyarországon ez sosem a pluralizmust dicsérte, hanem az érdekpártok nyerészkedését bizonyította. A mérleg nyelve sosem társadalmi érdekeket szolgált, hanem mindig saját gazdasági és politikai megerősítését célozta.
A másik ok pedig a Jobbik térnyerése. Sokkal több ember szavazott a radikális változásra, mint 53% Valójában 70% szavazott jobboldali fordulatra, és a Fideszes szavazóknál csak radikálisabbak voltak/vannak.
 
A Fidesz intézkedései tehát társadalmilag megalapozottak. És ezt a választások óta még növekedő népszerűségük is igazol. Ezt illene beismerni. Szakmai érveket viszont nem igazán hallottam a gazdaságpolitikai fordulatot illetően. Kizárólag olyat hallani, hogy egyik vagy másik intézkedés holnap mit eredményez, melyikben volt elírás és nyelvtani hiba, melyik térít le a jelenlegi költségvetési pályáról. De hogy a rendszer, az új struktúra mit eredményez, milyen hatásai vannak, egyáltalán helyes-e az irány, arról nem sokat hallani. Merem azt feltételezni, nem véletlenül.

2 komment · 1 trackback

A liberalizmus margójára II. - Önfegyelem

2010.07.11. 10:29 xsasha

Végeztem egy gondolatfuttatást annak kérdésében, hogy az egyes országok sikerességének mik a főbb összetevői. Egyetlen olyan közös pontot találtam, ami független tényező. És ez az önfegyelem. Különböző országokból más és más okokból van jelen, az egyes országokat az különbözteti meg, hogy hogyan tudják elérni ezt, és milyen szinten tudják működtetni. (Természetesen sok más eleme is van a sikerességnek. Ez egy helytől, nyersanyagtól stb. független, elvonatkoztatott elem)
Ezt az önfegyelmet különböző módon érik el - keresztény pokol-menyország kettős motiválás, zsidó istenfélelem, keleti lélekfilozófiák, diktatúra különböző formái. Az önfegyelmet a kényszer alkotta, és a siker minősége annál magasabb, minél alacsonyabb a mögötte álló kényszer. Japán (imádom a kultúráját) egy jó példa, hogy lehet egy értéktelen, elszigetelt szigeten sikeresnek lenni egy kis szerencsével (hal alapú táplálkozás) és sok önfegyelemmel. És Svédország a példája annak, hogy a fenntarható fejlődés hogyan teheti önjáróvá az önfegyelmet.
Az önfegyelem európában a vérünkbe ivódott, kultúrális genetikai örökség, de ugyanúgy kikophat,2-3 generáció elég hozzá. A kereszténység évszázadai alkalmassá tették az embert az önfegyelem alapú fejlődésre - az emberi értékek, az erények a konkrét istenfélelem nélkül is működővé tették az önfegyelmet. (Ma viszont Magyarország zuhan, vissza Izrael szintjére és az alá, ha meg nem fogjuk a folyamatot.)
Ha elfogadjuk az önfegyelmet, mint kritikus sikertényezőt, akkor jön a következő probléma. A változás a világunk alapja, ami azt jelenti az adott esetben, hogy folyamatos behatások, ingerek érnek, amik változtatnak bennünket. Hogyan lehet ezen körülmények között fenntartani az önfegyelmet? Erre a válasz a gyakorlással és jelképekkel. (ezért a keleti szertartások, a keresztény templomba járás és járulékai, ezért a harcművészetek tiszteletadása és zászlói, szentélyei.)
És végül egy zárógondolat az önfegyelemhez, hogy miért is érték. A gyereked érték, beteg a gyereked, elviszed orvoshoz. Azt szeretnéd, hogy a gyereked a legjobb ellátásban részesüljön. Az orvost motiválhatja pénz, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, vagy különböző szabályok és törvények, retorziók, egzisztenciális félelem. De mondjuk ha volt egy rossz napja, felesége megcsalta vagy a gyerekét megverték a rendőrök egy meccs után, vagy épp egy gyógyszergyártó ajánlott fel sok pénzt az ő termékei használatáért, akkor csak egyvalami garantálhatja, hogy valóban mindent megtesz a beteg gyerekedért. És ez az önfegyelme, amit az épített és ápolt erények, és az egyes jelképek, mint pl. a hipokrateszi eskű támogat és alapoz meg.

3 komment

Címkék: liberális rendszerelmélet

Mi a fontosabb, az igazság vagy a valóság?

2010.05.23. 19:44 xsasha

 Ez az első bejegyzésem. A blog elindítása után sokat váratott magára, de úgy érzem, megérte. 

Ma néztem a hideg nyomon c. filmet.  Amolyan krimi jellegű, és Morgan Freeman még ismerős arc is volt, meg a főszereplő csaj, akinek nem emléxem a nevére. Egyszer akár érdemes is megnézni.

A filmnek érdekes a tagolása, ezért tetszett, és a vége felé jutott el a csúcspontra, amelyik kapcsán megfogalmazódott bennem a címben szereplő kérdés. Vajon mi a fontosabb? Az igazság? Vagy a valóság? Vajon mi a helyes? Az igazság szerint dönteni, vagy a valóság részletei döntik el a cselekvés helyességét? Ha tudnék, ide beillesztenék egy szavazást, ahol mindenki bexelhetné a saját véleményét. Valóban az volt a helyes, hogy a kislány visszakerüljön a drogos anyjához, vagy az egyébként szerető és gondoskodó elrablóinál kellett volna hagyni?

A film a végén ugyan nem mond ítéletet, viszont rámutat, hogy amitől félni lehetett, bekövetkezett: az anya folytatta tovább zűrös életét, a kislány meg valami xar mesefilmet nézett a tv-ben.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása