HTML

Utolsó kommentek

  • xsasha: @Zb74: :-) Jogos, thnx. (2011.02.15. 00:58) Mubarak ment, mi jön?
  • Zb74: "felváltotta az egyiptomi történésekről szóló beszámolók" "Az események, mint ismert, Mubarak lem... (2011.02.14. 16:11) Mubarak ment, mi jön?
  • xsasha: Egy. Már írásom után másnap. www.origo.hu/nagyvilag/20110213-egyiptom-a-hadsereg-zavarta-el-az-ut... (2011.02.13. 12:09) Mubarak ment, mi jön?
  • xsasha: Köszi. Nem tudom, ki írta a mandineres cikket, de nagyon jó. Én azért úgy látom, hogyha létre tudt... (2010.11.22. 19:28) Könnycseppek a KT-ért.
  • streamer: "..Itt elakadtam. Hogy lehet nem alkalmas az ÁSZ, amiért eddig nem készített hosszútávú előrejelzé... (2010.11.22. 16:06) Könnycseppek a KT-ért.
  • Utolsó 20

Álmodtam egy világot magamnak

Egy nézőpont, ahogy én látom.

Friss topikok

Linkblog

A liberalizmus margójára II. - Önfegyelem

2010.07.11. 10:29 xsasha

Végeztem egy gondolatfuttatást annak kérdésében, hogy az egyes országok sikerességének mik a főbb összetevői. Egyetlen olyan közös pontot találtam, ami független tényező. És ez az önfegyelem. Különböző országokból más és más okokból van jelen, az egyes országokat az különbözteti meg, hogy hogyan tudják elérni ezt, és milyen szinten tudják működtetni. (Természetesen sok más eleme is van a sikerességnek. Ez egy helytől, nyersanyagtól stb. független, elvonatkoztatott elem)
Ezt az önfegyelmet különböző módon érik el - keresztény pokol-menyország kettős motiválás, zsidó istenfélelem, keleti lélekfilozófiák, diktatúra különböző formái. Az önfegyelmet a kényszer alkotta, és a siker minősége annál magasabb, minél alacsonyabb a mögötte álló kényszer. Japán (imádom a kultúráját) egy jó példa, hogy lehet egy értéktelen, elszigetelt szigeten sikeresnek lenni egy kis szerencsével (hal alapú táplálkozás) és sok önfegyelemmel. És Svédország a példája annak, hogy a fenntarható fejlődés hogyan teheti önjáróvá az önfegyelmet.
Az önfegyelem európában a vérünkbe ivódott, kultúrális genetikai örökség, de ugyanúgy kikophat,2-3 generáció elég hozzá. A kereszténység évszázadai alkalmassá tették az embert az önfegyelem alapú fejlődésre - az emberi értékek, az erények a konkrét istenfélelem nélkül is működővé tették az önfegyelmet. (Ma viszont Magyarország zuhan, vissza Izrael szintjére és az alá, ha meg nem fogjuk a folyamatot.)
Ha elfogadjuk az önfegyelmet, mint kritikus sikertényezőt, akkor jön a következő probléma. A változás a világunk alapja, ami azt jelenti az adott esetben, hogy folyamatos behatások, ingerek érnek, amik változtatnak bennünket. Hogyan lehet ezen körülmények között fenntartani az önfegyelmet? Erre a válasz a gyakorlással és jelképekkel. (ezért a keleti szertartások, a keresztény templomba járás és járulékai, ezért a harcművészetek tiszteletadása és zászlói, szentélyei.)
És végül egy zárógondolat az önfegyelemhez, hogy miért is érték. A gyereked érték, beteg a gyereked, elviszed orvoshoz. Azt szeretnéd, hogy a gyereked a legjobb ellátásban részesüljön. Az orvost motiválhatja pénz, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, vagy különböző szabályok és törvények, retorziók, egzisztenciális félelem. De mondjuk ha volt egy rossz napja, felesége megcsalta vagy a gyerekét megverték a rendőrök egy meccs után, vagy épp egy gyógyszergyártó ajánlott fel sok pénzt az ő termékei használatáért, akkor csak egyvalami garantálhatja, hogy valóban mindent megtesz a beteg gyerekedért. És ez az önfegyelme, amit az épített és ápolt erények, és az egyes jelképek, mint pl. a hipokrateszi eskű támogat és alapoz meg.

3 komment

Címkék: liberális rendszerelmélet

A bejegyzés trackback címe:

https://xsasha.blog.hu/api/trackback/id/tr162144123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

McLane 2010.07.23. 17:48:56

Helló!

Érdekes a gondolatláncod. Bár én nem sokban értek vele egyet, de eltűnődni érdemes rajta.
Viszont a gondolatmeneted legelejéről hiányzik egy definíció: melyik országot tekinted sikeresnek? Implicite ugyan választ adsz eme ki nem mondott kérdésedre, mert ha a siker záloga az önfegyelem, és az önfegyelmet - folytonosan változó világunkban - leginkább a jelképek és hagyományok biztosítják, akkor minden bizonnyal a jelképekben, hagyományokban, szertartásokban és ezek gyakorlásában legerősebb népek/országok a legsikeresebbek.

Én ebben Neked ellent szeretnék mondani, és ehhez Fukuyama gondolatát parafrazeálom siker-definícióvá. Ebben az értelmezésben az az ország/kultúra vonzó és sikeres, ahová az emberek bevándorolnak, és az a kevésbé sikeres, ahonnan lelépnek, elmenekülnek.
Lehet, hogy csak én látom így, de mintha a jelképekben és szertartásokban intenzív ázsiai és afrikai társadalmakból inkább továbbállnak az emberek, míg a nihilista és liberális euroatlanti országok (hogy rímeljünk a mindössze a címkében megszólított rendszerelméletre) jellemzően nettó befogadók.

Ettől függetlenül az önfegyelem fontos erény, de az én szememben inkább spirituálisan, mintsem egyéni vagy nemzetkarakterológiai sikertényezőként.

xsasha 2010.07.31. 21:26:07

@McLane:
Üdv!

Én sikeres országnak tartom Németországot. Számomra a világháborúk utáni Németország egyfajta orvosi ló. Említhetném Japánt is.

Mindenesetre én a jövőről gondolkoztam az adott postban. A gének evolúciójában is eljött a pillanat, így a mémek és a pénz evolúciójában is el fog jönni a pillanat, amikor az önfegyelem kiemelt sikerkritériummá válik. A jelenlegi gazdasági válság oka az önfegyelem hiánya - mind banki, mind fogyasztói oldalról. Persze játszhatjuk azt is, hogy folyton megégetjük magunkat, és ez ad újra és újra a fegyelemnek tápot. De az elég hullámzó lesz.

Másrészt én nem a maximális, hanem az optimális híve vagyok. A jelképek és hagyományok terén is. Tehát nem az a legsikeresebb, aki maximálisan használja a jelképeket, mint pl. Észak-Korea. Az a legsikeresebb, aki optimálisan használja ezeket, egyfajta egyensúlyt tartva a jogok és kötelességek, a korlátok és szabadság, az írott és iratlan szabályok alkalmazása terén.
Azaz a jelképek használata nem garancia a sikerre, viszont a jelképek és hagyományok nélkül nincs siker - egyetlen euroatlanti országban sem...

Az persze igaz, hogy az önfegyelem egyéni szinten kell megjelenjen. A fejtegetésem arról szólt, hogy azok az országok, nemzetek sikeresek, amelyek egyénei az önfegyelem erényét bírják.

megszűnt 2010.10.22. 16:33:05

Szia. Teljes mértékig egyetértek a gondolataiddal. Önfegyelem kell az élethez és azok a bizonyos jelképek, amiktől mindez kerekké válik. Németország jó példa és tudom, mert 15 éve abban a mentalitásban élek, talán már nem is Magyarországon.. és az, hogy ami értéket adok a gyermekeimnek az fogódzó is egyben.

Említetted Szabó Lőrinc kapcsán az imát (Tóta W. blog), hogy akkor azt is magyarázzuk el gyermekeinknek mi az az ima. Az enyéimnek nem kell és ezért fel sem ötlött bennem ez, de talán igen, fontos kapaszkodó az ima annak, aki nem tudja, mit jelent néha fohászkodni. „Adjon az Isten fényeket, temető helyett életet”- mondja Nagy László.

Amit a helytállásról gondolok: az egyes ember helytállása azon a területen, ahol van. Tökmindegy mit csinál, de azt tegye maximálisan! Minden épül valamire.
És én is álmodtam egy világot magamnak, de nem látom, hogy megvalósulna..
süti beállítások módosítása