Lassan három hete, hogy a magyar médiában a nyugdíjtörvény és a médiatörvény feletti balliberális kritikákat felváltotta az egyiptomi történésekről szóló beszámolók hulláma. Orbán Viktor Magyarország EU elnökségét bemutató, de gyakorlatilag a kormány médiatörvényét védő beszéde és az ezzel egyidőben tett feltétel nélküli változtatás vállalása nagy lépés volt a hosszú ideje görgetett mémhullámzás, a kormány canossa-járásának lezárására. De a valódi lezárást a Kairói események tették lehetővé, és Bakács szalámilopása.
http://www.origo.hu/itthon/20110207-blikk-lopas-miatt-indul-eljaras-bakats-tibor-ellen.html
Míg Bakács a magyarázhatatlan, de azért magyarázni próbált, de inkább csak sztoriként eladott tolvajlásával a sajtószabadságharcosok magasztos révületét zúzta porrá, a kairói tüntetők a médiahatalom legfontosabb eszközét, a figyelemirányítást vették ki a szervezők kezéből.
A kairói Szabadság téren talán többen szerveződtek össze tüntetni, mint ahányan tavaly a csíksomlyói búcsún résztvettek https://www.youtube.com/watch?v=mF2HqtA4Np8&feature=related A Tahrir-tériek létszáma és elszántsága is hatalmasnak bizonyult. Miután a hatalom lekapcsolta az internetet és a mobilhálózatot is kiiktatta, a tüntetők csak többen lettek. A kormány páncélos egységekkel és könnygázgránátokkal próbálta meghátrálásra és feloszlásra kényszeríteni a tüntetőket.
Az események, mint ismert, Mubarak lemondásához vezettek.
A szeptemberben visszavonulni készülő diktátor véglegesen elveszítette ezt a harcot, és átadta a hatalmat a katonaságnak.
Minden bizonnyal az átmenet napjai következnek, de az végig pontosan tudható volt, hogy a tüntetők az interneten szerveződtek, nincsenek vezetőik és nincsenek közös elképzeléseik. Az egyetlen, ami közös, az a hangulat, amit a szabadságvágy kifejeződésének mondanak. De sokkal valószínűbb, hogy ideje megtanulnunk egy új dolgot - a virtuális tömegeffektust. Az interneten szervezett hangulat nem új dolog, a minap megismerhettük ezt Budapesten is, ahol diákok szerveztek lelkes fiatalokat, jó hangulatú, fegyelmezett tüntetésre. Aki figyelemmel kísérte ezeket, és figyelte a szerveződés elemeit, az valami nagyon hasonlót láthat Kairóban is. Nem megfeledkezve arról, hogy az egyiptomiak szabadságvágya nagyon is jogos, Mubarak uralkodása cseppet sem volt kíméletes vagy demokratikus, mint az a tüntetésekre adott hatalmi reakciókból is látszott. De fel kell tenni a kérdést, hogy merre tovább?
De ennél még egy sokkal fontosabb tanulsága fog kirajzolódni a történéseknek, ha jól gondolom. Méghozzá az, hogy a szabadság fontos, de sokkal fontosabb nála a rend.
Izrael és az Egyesült Államok reakcióiból már most sok mindent kiolvashatunk. A jóslatom szerint a következő napok arról fognak szólni, hogyan lehet Egyiptomban egy új rend felé terelni az országot, úgy, hogy az emberek szabadságérzete, ami Mubarak elkergetésével kialakult, fennmaradjon.
Utolsó kommentek